Egy újabb érdekes/értelmes álom

Vannak éjszakák, amikor olyan orbitálisan nagy baromságokat álmodok, hogy az valami iszonyatos. És vannak olyan éjszakák, amikor egy fél regénnyit álmodok, olyan hosszú az álmom. A mai éjszaka alatt ennek a két lehetőségnek a metszete volt: hosszú is volt, de legalább baromság! Úgy érzem, ezt muszáj kiadnom magamból, ha másért nem azért, mert tuti el fogom felejteni, így most leírom, amíg friss.


Hogy hogyan kezdődött, arra már nem is emlékszem, de a legelső pont, amire vissza tudok gondolni az az, hogy a régi lakásunkban a szobámban ülök a főnökömmel, és egy munkatársammal. Az előző az tényleg a főnököm volt, de a munkatársamat még soha nem láttam, csak tudtam róla, hogy ő a munkatársam... A lényeg az volt, hogy valamilyen teszteket irattak velünk, mindenféle kérdések voltak egy pár papíron, egyesével kellett őket megoldani, de semmi közük nem volt a munkánkhoz. Kiderült, hogy azért írjuk ezeket a teszteket, mert aki helyesen oldja meg őket, az megtarthatja az állását, aki nem, az ki van rúgva. Nagyban nyomom a kérdéseket, amikor látom, hogy a munkatársam már rég végzett a teszttel, én meg még a felénél sem tartok. Ránéztem az ő lapjára, és láttam, hogy kb. feleannyi kérdése van, mint nekem. Na ez megy hogy lehet? Odahívtam a főnököm, és mondja, hogy direkt van így, ennek így kell lennie. Amikor végeztem, mondtam, hogy be akarom adni, de nem történt semmi. Aztán megjelent egy csomó ember és elvitték valahova a munkatársam, majd mondta a főnököm, hogy köszöni az együttműködést, én csak csali voltam, hogy elkaphassák a kollégám, és nincs is veszélyben az állásom...


Úgyhogy elindultam hazafelé, autóval. Valami nem létező kis utcából akartam kikanyarodni a 6-os útra Pécsen, amikor láttam, hogy jó nagy a dugó, mert az út végén állt keresztben két rendőrautó. Mindenkit végignéztek, főleg a szürke Opel Astrákat. A rádió bemondta, hogy keresnek egy szürke Opel Astrát, mert bankot rabolt, vagy mi történt, és ezért a városból kivezető összes utat lezárták, és ellenőrzik az autósokat. Rohadt sokat kellett várni, nagy volt a dugó.


Ezután valahogy visszamentem az előző helyszínre, ahol a teszt volt, mert onnan indultunk céges útra valahova egy busszal. Viszont nem különbusszal mentünk, hanem kinézetre egy sima helyi járatú busszal, ami ugyan csak nekünk volt kibérelve, de mégis minden megállóban megállt, ezért csomó embert felszállt rá. Amikor felszálltak, röhögtünk, hogy mennyire nagyot fognak nézni majd, amikor észreveszik, hogy ez nem is oda megy, ahova ők akarták. Meg is fordult a busz, ki a városból, ezért mindenki bepánikolt, hogy jaj milyen buszra szálltak, és ez ment pár megállón át.


Amikor végre odaértünk, egy lepusztult kis lakásban voltunk, és három ágy volt az én szobámban, ahol aludtam. Az egyik üres volt, a másik az Árpié (aki fogalmam sincs, hogy került oda), a harmadik az enyém. Valami diákszálló-szerűségnek tűnt a dolog. Gondoltam elmegyek körülnézni, kimentem a házból, hallottam, hogy van valami koncert, gondoltam, megnézem. Kinn a ház mellett volt egy iszonyatosan meredek domb, és füves-sáros volt, de annyira, hogy nem tudtam felmenni rajta, mindig elcsúsztam. Aztán valaki hátulról felnyomott, és sikerült felmennem végre. Fenn végül nem láttam semmit, meg a zene is elhallgatott, ezért gondoltam visszamegyek aludni, de szembejött velem egy vaddisznó kölyök. Jó arc volt, de gondoltam, ha ő itt van, nemsokára jön az anyja is, az meg fájdalmas találkozás lesz, ezért megpróbáltam elijesztegetni, de nem jött össze. Meg is jelent az anyja, szép nagy állat volt, jó nagy fogakkal. Nekem akart jönni, de a szemébe villogtam a telefonom vakujával, attól kicsit megijedt, és befutott a házba - abba, amelyikbe a szállásunk volt, és én is be akartam menni. Bementem én is, hogy megkeresem, de eltűnt, úgyhogy visszamentem  a szobámba. Árpi még mindig aludt, szóval én is lefeküdtem... aztán felébredtem...


Ha valakinek van bármi ötlete arról, hogy mégis mi a retek volt ez, bátran ossza meg velem. És ígérem, leállok a drogokról.