Január a hónapok hétfője, ahogy mondani szokás... és tényleg. Még a harmadánál sem jártunk, amikor tizedikén már azon morfondíroztam, hogy már most hosszabbnak tűnik ez a hónap, mint az egész december volt, pedig még a felénél sem vagyunk.
Mindennek valószínűleg az az oka, hogy rengeteg felé kell figyelnem, és egyik jobban lefáraszt, mint a másik. A legrosszabb pedig talán az, hogy mind közül a legkevésbé foglalkoztatott a vizsgaidőszak. Persze annyira azért nincs nagy gáz, mert meglepően jól vettem ebben a szemeszterben az akadályokat, még talán ösztöndíjat is kapok. Csak valahogy nem érdekel az, amit tanulok. Nem akarok programtervező informatikus lenni. Nem akarok lediplomázni. Nem akarok elmenni Pécsről. Az akarok lenni, ami vagyok, a Coca-Cola student brand managere a PTE-n.
Még akkor is, ha a második pont a fejetlenség okainak listáján éppen az, hogy SBM vagyok. Bár ennek örülök, hogy van, őszintén eléggé leszív sokszor a meló. Itt azért mondjuk hajt a sikerre való vágy, ami meg is történt, hiszen volt egy frankó Exam Open Happinessünk, és jelenleg is fut a Pollackon egy aktiváció - aki kíváncsi rá, csekkoljon be péntekig a PMMK-ra ;)!
A legfontosabb és persze a legnagyobb teher egyértelműen Viki műtéte volt, de szerencsére minden rendben van, jól van, és egészséges lett! :)
Aztán a jövőre nézve is minden dolog van ezerrel, a naptáram nélkül meghalnék. Lesz sok PVSK meccs, meló határidők, találkozók, gólyabál szervezkedések, snowboard szervezések, ráadásul még egy vizsgám is hátra van.
Az ingergazdagság tehát megvan. Challenge accepted...?!
Mindennek valószínűleg az az oka, hogy rengeteg felé kell figyelnem, és egyik jobban lefáraszt, mint a másik. A legrosszabb pedig talán az, hogy mind közül a legkevésbé foglalkoztatott a vizsgaidőszak. Persze annyira azért nincs nagy gáz, mert meglepően jól vettem ebben a szemeszterben az akadályokat, még talán ösztöndíjat is kapok. Csak valahogy nem érdekel az, amit tanulok. Nem akarok programtervező informatikus lenni. Nem akarok lediplomázni. Nem akarok elmenni Pécsről. Az akarok lenni, ami vagyok, a Coca-Cola student brand managere a PTE-n.
Még akkor is, ha a második pont a fejetlenség okainak listáján éppen az, hogy SBM vagyok. Bár ennek örülök, hogy van, őszintén eléggé leszív sokszor a meló. Itt azért mondjuk hajt a sikerre való vágy, ami meg is történt, hiszen volt egy frankó Exam Open Happinessünk, és jelenleg is fut a Pollackon egy aktiváció - aki kíváncsi rá, csekkoljon be péntekig a PMMK-ra ;)!
A legfontosabb és persze a legnagyobb teher egyértelműen Viki műtéte volt, de szerencsére minden rendben van, jól van, és egészséges lett! :)
Aztán a jövőre nézve is minden dolog van ezerrel, a naptáram nélkül meghalnék. Lesz sok PVSK meccs, meló határidők, találkozók, gólyabál szervezkedések, snowboard szervezések, ráadásul még egy vizsgám is hátra van.
Az ingergazdagság tehát megvan. Challenge accepted...?!
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése